... mert ez az egyik legőszintébben megírt kamaszregény, amit olvastam (Palotai Boris egy zseni),
... mert az 5-8 évvel ezelőtti énemre még mindig túl gyakran ráismerek magamban,
... mert ez a dió már zavaróan régóta zöld. Talán idén beérik. Vagy legalább megindul a beérés útján. Én pedig nem szeretnék lemaradni róla! Ezért születik meg most ez a kis jegyzetfüzet.
"- Maga olyan... olyan, mint egy lázas elhatározás, mely még nem rokkant bele a megvalósulásba.
- Abba bele lehet rokkanni? Én is pesszimista vagyok, de csak azért, hogy annál jobban meglepődjek, ha másképp üt ki a dolog. Életörömtől duzzadó pesszimista vagyok. - Ez nem igaz, de szépen hangzik. A szép hangzás kedvéért sok mindent vállalok, ami csak félig igaz.
Nevet. Ennek érdemes jókat mondani.
- Ezek után eszünk valamit?
Nem tudom, hogy viselkedik egy lázas elhatározás, én a kaját választom."
