tegnap, mert kifizettünk egy csomó pénzt egy előadásra, amitől nem azt kaptam, amit vártam. Kezdjük ott, hogy telenyomták plakátokkal a várost, és én pechemre pont egy televíziós interjút is elcsíptem - ez elég volt, hogy jegyet vegyek az előadásra. Diploma előtt, Madách. Óriási tömeg, telt ház, stimmt, végül is előkelő színházban vagyunk, itt ez megszokott.
A színházat ismerve zenés előadást vártam, persze jegyvásárlás előtt -tudatos színházfogyasztóként - azért utánanéztem, miről is van szó. Kiderült, a darab ugyan nagyszínpados, de prózai, és kevés szereplős. Hajaj, nagy vállalkozás, nagyon zseniális darabnak kell lennie, ha ezt így bevállalták. A film Oscar-díjas, Grammy-díjas, többszörös Golden Globe díjas, nagy baj nem lehet. De lett. Elhiszem, hogy jó a film (főleg Dustin Hoffmannal), de a színpadi változat valami borzalom. Profin fel lehetett volna húzni rá egy musicalvázat, akár közepes zenével, már akkor is élvezhetőbb lett volna a történet. Nem mondom, hogy unatkoztam, mert végig feszülten figyelve vártam, mikor jön már a beígért "nagy durranás", a csavar, a csattanó... Aztán hoppon maradtam. Kaptam egy semmitmondó bohózatot, amiben talán egy poén volt, amin nevettem - de biztos én vagyok rosszul összerakva, mert körülöttem elég sokan hahotáztak. Nekem valahogy az puszta szenzációhajhászás, hogy a főszereplő srác legalább 10-szer átöltözik az előadás alatt, a nyílt színen. Az meg régen rossz, ha egy darabba olyan kliséket kell tenni, mint pl., hogy az egyik szereplő túlcukrozza a kávét, a másik meg beleiszik, ha-ha-ha. Biztos mostanában túl sok komoly darabot néztem, de ez akkor is szánalmas.
A szereplők rendben voltak, kivéve a fiatal csajt játszó lányt, aki übergáz színésznő szerintem. Elvileg beleszeret a főszereplő srác - rohadtul nem értettem a motivációját, mégis miért szeret bele ebbe a semmilyen csajba, és számomra itt vérzett el véglegesen az előadás. Az egy dolog, hogy egy tehetségtelen színésznő próbált eljátszani egy semmilyen csajt, rosszul, ezt még lenyeltem volna. De hogy a helyes főszereplő srác az egyik pillanatban a dögös, szexistennő anyucit szereti, aztán hirtelen átpártol a komplexusos lányához, aki bőg, nyávog, ráadásul kövér - elég erős művészi eszközökkel kellett volna érzékeltetni, hogy elhiggyem. Baromira nem sikerült eljátszani, hiteltelenné vált az egész - de nem színészi, rendezői hiba volt. Nagy hiba. Másik rendezővel, kisszínpadon, a viszonyokat kiélezve, üres poénkodások helyett az érzelmi feszültségre felépítve, bohózat helyett kemény drámává érlelve a darabot nagy mű születhetett volna.
És örültem volna, ha Nagy-Kálózy (aki egyébként szuperül játszott) nem szív el minimum másfél doboz cigit az előadás 2 órás időtartama alatt, mert olyan füstös lett a ruhánk és a hajunk, mintha legalábbis partizni lettünk volna, nem színházban. (Ha előre szólnak, hogy gyárkéményt játszik a főszereplőnő az előadásban, meggondolom, veszek-e jegyet.)
Rohadtul idegesít, hogy milliós bevétele lehet a színháznak egy-egy ilyen estén, egy ILYEN előadással. Más, profi, komoly művészi értékű előadások meg mennek félházzal, mert nincs pénz reklámra.
Na. :)
