- kérdezik a körülöttem lévők, akik látják, mit művel velem.
Ne aggódjatok, mondom mosolyogva, nincs semmiféle rózsaszín felhő, két lábbal állok a földön, és én is látom, mit csinál. Tudom, hogy nem sok nő tűrné ezt mellette.
De felkészültem erre - már ha lehetett arra felkészülni, hogy másfél hónap alatt mindössze háromszor találkoztunk a munkahelyen kívül, és hogy öt éjszakából ötöt mondott le különböző indokokkal.
De nem ígért semmit, és ezt tiszteletben tartom. Nem ígért normális kapcsolatot, nem ígérte, hogy állandóan együtt leszünk. Így nem kérhetem számon. "Majd kialakul."
Aztán egyszer majd elegem lesz abból, hogy úgy viselkedik, mint egy felelőtlen 15 éves, és mehet, amerre lát. Nem nekem fog fájni, mert én azt lerendezem magammal. Neki lesz szar.
Csak azt nem értem, hogy miért áldozott rám hónapokat az életéből, ha most nem ad esélyt a kapcsolatunknak.
"A boldogságunk mellett csendben elmegyünk." /Kovács Kati/
