Van az a mondás, hogy a lakás van értünk, és nem mi a lakásért. Stimmt.
Mit láttam én otthon? Sika-mika ezerrel, a hét minden napján. Ha anyumat le kellene rajzolnom, tuti lenne a kezében egy porszívó, de minimum egy felmosóvödör. Nem is emlékszem soha olyanra, hogy hétvégén leült volna a fotelba egy jó könyvvel a kezében. Reggel boltba szaladt, mire felkeltünk, kész volt a meleg reggeli (tojás/bundáskenyér), amíg főtt az ebéd, addig kimosott, kiteregetett, rendet rakott, megterített a 3 fogásos ebédre, ebéd után elmosogatott, felmosott (az egész házban + a 2 teraszon), port törölt, kádat suvickolt, porszívózott, plédet porolt, és ha mindennel kész volt, felsöpörte az udvart, és meglocsolta a rózsákat. Utána vacsora (szintén vmi főtt, sokszor többféle), elpakolás, vasalás, fürdések után fürdőszoba kitakarítása. Ha leckeírás közben kérdezni akartunk tőle valamit, mindig a mosógép fölé hajolva, a konyhában vagy az udvaron, teregetés közben találtuk. És nem szerettük, hogy a ház bizonyos részeit nem lehetett megközelíteni, mert "várjál már, éppen most mostam fel", vagy "ne nyisd ki a konyhaajtót, mert bejön a kajaszag".
Segítettünk mi, hogyne, de az úgy sose volt jó. Nem felejtem el, egyszer nem volt otthon, én pedig úgy gondoltam, meglepem, és elmosogatok. Langyos vízben tettem ezt, 12 éves voltam, soha nem mondta senki, hogy forró vízben mosogatunk. Hazaért, én büszkén mutattam a tiszta edényeket, de mikor megtudta, hogy nem volt kifejezetten forró a víz, elmosta újra az egészet. 13 évesen nem sikerült életem első rántottája, mert addig csak készen, a tányérban láttam olyat. Kb. 14 éves korunktól tartott minket eléggé érettnek arra, hogy a saját szobánkat kitakarítsuk (a többi helyiséget nem), attól fogva az volt a kötelező szombat délelőtti programunk.
(Egyébként is katonás volt nálunk az időbeosztás, barátnőket pl. csak szombat délután 3-től 6-ig fogadhattunk, mert előtte ebéd, utána már este van, vasárnap meg a hétfőre kell készülni. De ez másik sztori.)
Szóval ezek után nagyon nehéz volt hirtelen, 18 évesen megtanulni bevásárolni, vasalni, alapvető dolgokat megfőzni, fürdőszobát takarítani. Mosni csak 21 éves koromtól tudok, ez van.
Nem hiszem, hogy ez az az út, amit követni szeretnék. Oké, nem valami szép, mikor mindent elborít a por, de azért nem mosom végig a lakást naponta, nem készítek főtt reggelit-ebédet-vacsorát, és én bizony nem látom meg a fehér függönyön, hogy "fekete a mocsoktól". Nem mindig pakolok el magam után, ha pl. másnap is ugyanazt folytatom, és nem ágyazok be, ha tudom, hogy este későn jövök haza, és akkor már nem lesz kedvem azzal bajlódni. Nem vasalok ki minden egyes ruhadarabot, nem tisztítom meg a tükröket és nem súrolom le a csempét kétnaponta.
Tudom, hogy néhány embernek passzió, vagy misszió, hogy állandóan ragyogjon a lakás, és ők ettől boldogok. Legyenek! De ne tartsák szentségtörésnek, ha másnak nem ez a legfontosabb. És csak másfél hetente nyalják végig a szobákat. A dolgok jelenlegi állása szerint anycika 20 év múlva is hetente legalább kétszer főzni fog ránk, és extra takarítási akciókat szervez nálunk, plusz porszívóval, létrával és 3-4 flakon Domestossal felszerelkezve. Mert mi nélküle éhen halunk/nem eszünk rendesen. Mert minket itt megesz a kosz. Mert mit szólnak a vendégek, ha meglátják a rumlit...
Tesóm szavaival élve: akinek nem tetszik, az nem jön hozzánk. :D
És ha majd egyszer lesz egy csúszó-mászó gyerekem, aki mindent a szájába vesz, tuti, hogy ezerszer jobban oda fogok figyelni a tisztaságra itthon, de nem szeretném, ha erről szólna az életem.