Kiégett a lámpa a fürdőszobában. Ez olyan félévente szokott előfordulni. Gondoltam, ezúttal megoldom férfi nélkül - ha esetleg tartósan pasimentesen alakulna az életem, nem árt, ha ilyesmihez is értek.
Létránk nincs, a szék alacsonynak bizonyult, behúzkodtam hát az íróasztalomat a fürdőbe. A régi izzókat addig cibáltam, míg ki nem jöttek a foglalatból, majd elballagtam a szaküzletbe, hogy "ilyet kérek, kettőt". Eddig sima ügy.
Délután kezdődtek a gondok, mikor megpróbáltam az új szerzeményeket beüzemelni. Két égő, mindkettőnek két oldala van. Felmásztam, beraktam a helyükre, lemásztam, felkapcsoltam, semmi. Felmásztam, kicseréltem, lemásztam, felkapcsoltam, semmi. Felmásztam, elforgattam, lemásztam, felkapcsoltam, semmi. Kombinatorikából béna voltam mindig, ezért biztos, ami biztos, kétszer próbáltam végig módszeresen az összes variációt - csúfos kudarccal. Egyáltalán nem akartak égni.
Elegem lett, íróasztalt visszahúzkodtam a szobába, állólámpát feltettem a mosógép tetejére, hangulatvilágítás megoldva a fürdőben.
Ma délután elég erősnek éreztem magam egy második próbálkozáshoz.
Ezúttal az íróasztal helyett a mosógépet cibáltam a lámpa alá (hahá). Forgatás, mászkálás, semmi. Megelégeltem, variálni kezdtem a régi és az új égőket: egy új, egy régi, különböző irányba forgatva, lemászás, felmászás - teljes kudarc.
Ájj, mondom, berakom a régi égőket együtt. És láss csodát: működtek!! Felkapcs, lekapcs, szuper.
Örömtánc a mosógép tetején, biztosan csak érintkezési hiba volt...
Mosógép alatt felmosok, visszatolom, állólámpát visszaviszem a szobába - ebben a pillanatban az égők kialszanak a fürdőben.
Ma már nem fogok újabb kísérletbe.
